A Sport-tehetségek a fejlődés útján c. projekt keretében az ÉN-KÉP c. foglalkozásokon önarcképet készítettek a fiatalok. A kreatív alkotás folyamata segítette az érzelmek, az önmagunkról való rejtett tudás megjelenését is. A beszélgető körben az énreprezentációk három elemét vettük górcső alá.

Az aktuális énkép (azok a tulajdonságok, amelyekkel éppen jellemezzük magunkat), ideális énkép (tulajdonságok, melyeket birtokolni szeretnénk) és kell(ene) énkép (tulajdonságok, amelyekről azt gondoljuk, hogy kell, illetve kellene birtokolnunk), utóbbi kettő képezi a lehetséges énképet. Míg a reális énkép az aktuális énképnek felel meg, addig az ideális és a kellene énképek az ún. lehetséges énképeket jelentik, azt, hogy a személyek miképpen vélekednek saját lehetőségeikről, milyenné szeretnének válni, illetve milyenné kellene válniuk. A lehetséges énképek olyan kognitív reprezentációk, amelyek vezérfonálként működnek, előírják a célokat, vágyakat, konkrétan arra utalnak, hogy a másik az ént remények, tervek, vezérfonalak révén mintegy befolyásolja. Motivációs szerepük van, hiszen a személyek vágyott törekvéseik megvalósítására és félelmeik tárgyának elkerülésére törekszenek, de a motivációs funkció mellett egyfajta értékelő szerepet is betöltenek, mivel valódi, reális énképünket mindig lehetséges énjeinkkel összhangban észleljük (Ogilvie 1987 – idézi Sallay 2001, 19.).

Az „Ember-szoba" mozgásos játékban pedig a tanulók magukból egy lakást rendeztek be. Mindenki kiválasztotta, hogy milyen bútordarab, dísztárgy, ajtó vagy egyéb, szobát alkotó tárgy lenne és ezt jelenítette meg (pl.: tablet). A játék végére egy, a tanulókból álló szobát kaptunk. A játékos gyakorlatok hozzájárultak az önismeret elmélyítéséhez.